Garro körülnézve a robbanás (lásd Hadurak vége felé) után, meglepve tapasztalja, hogy a lemez, ami a robbanástól megvédte, csak azért nem nyomta egyúttal agyon is, mivel a zsebéből kirepülő evőeszközök kissé ráolvadtak és kitartották a faltól. „Hm, tudtam, hogy valamire jók lesznek, de hogy erre…” mondja magában, illetve csak mondaná, de csak némi harákolás, meg egy kevés vér jön ki a szájából. Pár perc alatt azért összeszedi magát (legalább is neki csak pár percnek tűnik), kikecmereg a lift romjai alól, eközben keresve, de legkevésbé sem találva más túlélőt, és ekkor hall egy bejelentést a hangosbemondón, egy magát bátornak hallatni akaró, de inkább majdnem sírva fakadó hangtól: „Uraim, semmi ok a pánikra, de hamarosan belépünk a Kessel-ködbe, de minden abszolút az irányításunk alatt áll, nincs gond. A robbanás, amit talán hallottak, a híd felől érkezett, és legjobb tudomásunk szerint nincs túlélője, így én vagyok a rangidős tiszt, kérem mindenki figyeljen…”, ekkor azonban megszakad a hang, de Garro így is hallott már eleget, „szóval megcsinálták nélkülünk is, ez igazán kedves tőlük, bár szívesen kivettem volna belőle én is a részemet” gondolja.

A raktárban elrak még egy pár evőeszközt („eddig is jól jöttek, nem hagyom itt őket”) és minél csendesebben elindul a hajójuk felé, amit ahogy remélte is, pont ott talál, ahol hagyták, így gyorsan beleül és lekapcsolódva a hajóról minél csendesebben elhúz. Még éppen a Kessel-köd legszélén vannak ekkor, így gyorsan ki tud jutni belőle különösebb problémák nélkül a fedélzeti számítógép térképének segítségével, majd rá is jön, hogy a közelben van néhány csempész ismerőse, akiknél van olyan orvos, aki megfelelő pénzért összefoltozhatja, hogy minél hamarabb újra akcióba lendülhessen. Így első dolga, hogy nekik ír egy üzenetet (mivel a hangja még mindig nem nagyon jött vissza), majd Dran Eck-nek is küld egy rövid tájékoztatót a helyzetről, és kéri a fizetséget a munkáért (azon kissé körbetáncol, hogy a végső megoldásban mennyire vett részt, véleménye szerint így is eleget tett a pénzéért). Ezután elindítja a hajót a csempészbázisra (és az orvoshoz), és hátra dőlve próbál nem különösebben meghalni.

A sötét jedi befejezi a meditálást majd türelmetlenkedve járkál fel-alá a szobában.

A sötét jedi felül az ágyra törökülésbe, és meditálni kezd.

A tiszt hangosan felnevett, elmosolyodott majd halkan hozzátette: "Nagyon vicces, érezze jól magát!" -majd hirtelen eltűnt.

"Ha nem   vagyok fogoly akkor szabadon járhatok kelhetek nemde?"

"Nos, eddig még senki se mondta hogy fogoly lennél, nemde? A vendégszeretete a tioniaknak pedig világhírű mint ahogy az információs videóból amit mutattunk kiderült. Egyéb kérdés? Tudod most éppen elég fontos teendőim vannak szóval ha nincsenek további érdekeltségeid akkor távoznék."-fejezte be a tiszt monológját.

"Mi ez a nagy vendégszeretet?" Mióta bánik ilyen jól a birodalom a foglyaival? Vagy ez csak nekem jár? 

"Amíg nem tudjuk hogy mik a motivációid, vagy hogy stabil az állapotod, addig sajnos ebben a szobában kell maradnod. Viszont amíg rákényszerülsz arra hogy itt töltsd az időd, addig gondoskodunk arról hogy ezt kényelemben tedd."-jelentette ki a tiszt, majd körbemutatott és a semmiből megjelent egy ágy, egy holografikus kijelző, egy fürdő és toalett. 

"Nem szándékozol kiengedni?" 

Jelenleg én, válaszolt a tioni tiszt.

A sötét jedi felmordul "ki kell jutnom ebből a cellából! Ki a rangidős?"

Himari Hina nyugodtan ránézett a sötétjedire. "Nos, a stáziskamrád technológiáját belőve téged valamikor a  Revan-korszakban tettek jégre. Szóval, az azt jelenti hogy körübelül 4000 év telt el, amióta ébren voltál. Egyértelműen, megértem hogyha kicsit össze vagy zavarodva. Azóta elég sok minden változott, és ennek okán a legénységem egy része készített neked egy videókollekciót, amivel talán a jelenlegi világ kevésbé tűnik majd idegennek. (levetíti neki az összes star wars filmet a birodalom szemszögéből ;] )

A sötét jedi ránézz a vele szembenülő férfira és reszelős hangon megszólal "milyen évet írunk?".

Himari Hina az árnyak közül kilépett és leült az ismeretlen férfival szembenálló székre. "A hajónkon vagy, sötét jedi."-válaszolt halkan. "Jó hosszú ideig voltál eljegelve, de úgy hiszem még előnyös leszel számunkra."

Ahogy a sötét jedi felébred a több évezredes kómából értetlenül nézz magaköré.

Hol vagyok? Magyarázatott várok!

Tion hadereje a szószerinti elsöprő győzelmük után, melynek hírére bizonyára sokan dezertálnak a köztársasági haderőkből, tempósan hagyta el az elpusztított főbolygót és földműves holdjait. Útban céljuk felé, összefutottak az utánpótlással, mellyel feltöltötték, lőszerük, embereik, vadászgépeik. Majd tovább haladtak az úticél felé, mígnem egy misztikus ismeretlen tárgyra figyeltek fel a hiperűrben mely kissé elavult technológiával egy ma már alig használt sávon küldött, feltételezetten segítségjelet, egy ismeretlen nyelven. Analizálva, megállapították a birodalmiaknak öltözött tioni haderők hogy a segélyjel valószínűleg sith nyelven játszódik és bár a pontos üzenetet nem tudták dekódolni, a jelet követve megállapították a misztikus tárgy mivoltát. Egy stáziskamra lebegett a semmi közepén, mely elavult birodalmi segítségkérő csatornákon küldött ismeretlen üzenetet. Így Himari Hina parancsára a kamrát felvették, és a megfelelő procedúrák után oxigénnel rendelkező légtérbe helyezték. Természetesen a biztonsági és egészségügyi protokollnak megfelelően, egy már ismert hologramkihalgatószobába szeparálták a benne elhelyezett személyt és a szobára erőhatástalanító mezőt bocsátottak. Majd felébresztették az ismeretlen személyt, várva a magyarázatot a jelenlegi helyzetére, és természetesen eközben haladva tovább a kitűzött parancsi cél felé.

Hrmios Luftoo egy régi hajó roncsán sodródik a világűrben egy sztázis tartályba zárva, avval kapcsolatban hogy hogy került a tartájba nincs semmilyen emléke.

Rejtett mert nem birom felfedni: A coleriáról elindultam a corusantra egy birodalmi kompal meg az A szárnyúmmal. Van velem 2 osztag szenátusi testőr és 1 csapat birodalmi ügynök