A tárgyalóban homályosított holoalakok derengtek. A Birodalmi Hadi Tanács tagjai. Egy torzított hang így szólt:

-Serenno gróf, tekintse a Birodalom támogatásának a szabadságát. Ugyanakkor a szívesséért cserébe nekünk is volna néhány kérésünk, amelyeknek a megfontolását nyomatékosan javasoljuk és bátorítjuk az azonnali döntésozatalra. A Tanács 3 pontban fogalamzta meg ezeket. Először is szeretnénk egy privát, birodalmi ellenőrzés alatt álló dokkot a fővárosban. Másodszor, kérvényeznénk egy Birodalmi Enklávé vagy Követség létrehozását. Továbbá a serennoi kormányban vagy tanácsban, kérnénk két helyet birodalmi képviselők számára, hogy egy szabad rendszerben, mely a Birodalommal politikai kapcsolatban áll, képviselhessük érdekeinket.

Mikor visszaért a tiszt, Ganner a vadászában ülve várakozott. Elég sokáig tartott a dolog, hiszen közben érkezett egy újabb hajó a kikötőbe, amit megintcsak ellenőrízniük kellett a hatóságiaknak. Közben szemeivel a műszerfalba épített panelt fürkészte. Információkat keresett, amik még hasznára válhatnak az elkövetkezendő időkben. A teräs käsi harcművészetről olvasott a legtöbbet a közelmúltban. Egyik bolygóról a másikra utazott, elrejtve magát a nyilvánosság elől. Nem akart a köztársaságiak szeme előtt ténykedni. Mindenki halottnak hitte, aki ismerte, hiszen eltűnt az Endornál. A teljes nevét sem használta, csak Gannerként ismerhették meg a szerencsejátékoknál a kocsmákban. Szívesen pazaakozott, a sabacc nem az ő területe volt. De hagyni akarta a múltat. Megtörtént, ez van. Ha van remény a Birodalom visszatérésére, a legjobb, ha ebben segít. - Tyberius kormányzó fogadja Önt a Birodalmi Akadémia épületénél. A hajója maradhat, természetesen - szólt neki a visszatérő férfi, amivel kizökkentette a gondolatmenetéből. - Oh, rendben, köszönöm - válaszolt, majd kipattant a vadászból. - Egy suhanómotort tudunk biztosítani önnek, amivel eljuthat az Akadémiáig. - Köszönöm - mondta hálásan, majd tiszti sapkáját felvette, és útnak indult... Tíz perc után oda is ért az Akadémia épületéig. Az ott álló őrök átvették a siklót, és beengedték az épület udvarára...

Tyberius ideges léptekkel haladt a cella felé. Oda bent éppen a meggyötört Serenno ébredezett. Habár nem volt ínyére, Olvys nem kertelt:

- Gratulálok Serenno, úgy tűnik most szerencséje van. Habár én elutasítottam az ötletét, de kötelességem volt ezt jelenteni a Hadi Tanácsnak. Ők pedig bele mentek. Katonák elengedni, és valaki hozzon neki egy tisztes ruhát. Majd kísérjék át a Főparancsnokság tárgyalójába, ott megbeszéljük a részleteket. 

Tyberius ezután hívást kapott. Egy endori veterán kívánt csatlakozni a kötelékbe:

- Remek -  felelte még mindig ideges hangon - Menjen az Akadémiára, ott majd tárgyalunk.

A vészjelző hangos csipogására ébredt fel Ganner Sol. Kinyitotta szemeit, kellett egy kis idő, mire realizálta, hogy éppen mi történik. A Delta 7-es vadászgépe a hiperűrben utazott. Fél standard napja indult, miután megállt üzemanyagért az egyik útbaeső bolygón. 
Egyszercsak megúzott egy kart, amire a fénycsíkok újra monoton, fehér pontokká változtak. A vészjelző is elhallgatott. Megérkezett...
A Corellia-rendszer! A Corell csillag fényesen ragyogott, miközben a vadász lecsatlakozott a hipergyűrűről, és a bolygó felé fordult. A volt hadnagynak hozzá kellett szoknia új hajójához. A klónháborúkban használt elfogóvadász nagy hirtelenséggel gyorsult, amin Ganner is meglepődött. 
Beért a bolygó légkörébe. Pár perc repülés után el is érte az űrkikötőt, ahol landolni szeretett volna.
Corellia, a birodalmi ipar gyöngyszeme. Megannyi hajógyár, egy akadémia, és a jelenlegi vezetés központja. Ezért is érkezett most ide. A hűség hívta ezekben a vészterhes időkben. A Birodalom napja leáldozott, az Új Köztársaság lépett a helyébe, mint erősebb hatalom. De ez csak a látszat volt, az Új Köztársaság belülről fogja széttépni önmagát. A Birodalomnál rend és fegyelem uralkodott, míg itt elfajulnak a bűnszervezetek, és a korrupció megfertőzi a bolygókat, a köztársasági vezetést.
De a reményt az itt összegyűlt régi Birodalom maradványaiban látta. Egyesült erőkkel visszaállíthatják a rendet és a békét a Galaxisban. 
Mikor a kikötő közeléb ért, felcsipogott a rövid hatótávú adója.
- Itt a Delta 7-es vadászgép. Engedélyt kérek a leszállásra! - szólalt meg kellemes hangján.
- Vettem Delta 7-es vadász. Mi az azonosító kódja? - válaszolt egy rekedtes férfi hang. 
Ganner lenyomott pár gombot, miközben továbbra is a dokkok felé haladt.
- Küldés folyamatban.
Kis habozás után újra megszólalt a hang.
- Rendben, az engedélyt megadom. Landolhat a 65-ös dokkban.
Ganner megkönnyebbülten sóhajtott fel. A régi azonosító kódját küldte, amirő nem gondolta volna, hogy még érvényesnek számít. De nem is törődött ezzel.
A hajó talpai kinyíltak, és a hadnagy letette a gépet a katonai dokkban. 
Mikor kiszállt, kinyújtóztatta a végtagjait, amik rendesen elzsibbadtak a kis belterű vadászban.
Egy egyenruhás férfi közeledett felé, egy adattáblával a kezében. A dokk kijáratánál két fehér páncélos rohamosztagos állt őrségben. Ganneren is a flottában használt egyenruhája volt, amit nem hordott az endori események óta.
A férfi elé lépett, aki ránézett az adattáblára, majd újra a volt hadnagyra.
- Ganner Sol hadnagy? - kérdezte, amire a barna hajú férfi csak bólintott. A másik felemelte az adattáblát, majd a rajta álló sorokat kezdte olvasni. - Elhunyt az endori csata során. A Punisher legénységének a többi tagjával együtt. 
Ganner elmosolyodott. Visszagondolt a történtekre, arra a pillanatra, mikor találat éri a pajzsgenerátorokat, majd a hidat, és a hajó megbénul. A következő emléke az, mikor a hangár felé fut, ahol beindít egy TIE-vadászt, és a becsapódó protontorpedókat megelőzve kirepül a hangárból. A romboló teljesen megsemmisült. Csakúgy a lelke egy része azon a napon. A hatalmas, legyőzhetetlen Birodalom...
- Pedig nagyon is élek - mondta, amire megejtett egy félmosolyt. - Reshezar főadmirálissal zseretnék beszélni. Tud fogadni? Vagy jelenleg elfoglalt?
- A főadmirális úr most tért vissza a Malastare-ról. Támadást hajtottak végre az erőink, de ez nem járt nagy sikerrel. A főadmirális súlyos sérüléseket szenvedett.
- Nagyszerű... - jelentette ki szarkasztikusan, és megrázta a fejét. - Ez esetben ki a rangidős tiszt? 
- Felveszem vele a kapcsolatot, uram...

Miután leadta az admirálist a helyi hatóságoknak és orvosi seregnek a fiatal férfi megnyomott egy gombot jelezve mestereinek hogy a munkát elvégeszték. Fél óra múlva a transmitter visszajelzett  kódolt nyelven természetesen. Küldetését elvégezve és regenerálódva egyenesen a birodalmi parlamentbe vette az irányát az ifjú hogy találkozhasson a kormányzóval és külügyi tanácsadóival, lehetőleg hamarosan. Miután belépett a birodalmi parlamentbe, felkereste a titkárságot kik várásra intették míg a kormányzó befejezi előbbi ügyeit. Bár Akio ismert pár embert aki szívesen vette volna ha "impluzívabb" lett volna a titkárokkal az ügynök szívesen vett minden kis pihenőt amit megengedhetett magának. Amúgy se lenne jó ötlet rosszul bemutatkozni az új szövetségeseknek. Ha más nem majd éjjel felkeresi a kormányzót. Úgyis viccesnek találta amikor az árnyak közül hirtelen "ügyfeleire" köszön. Körülnézve a parlamenti folyosón kiválasztott magának egy kényelmes bőrkanapét és belesüppedve várta a titkárok válaszát.

 

Nos a slepnek izgalom kell.

Félébredek,mindenem fáj. Szivok egy kicsikét az erfőből majd vissza alszóm.

 

A cellában minden nehézség nélkül visszakötötték a falhoz majd becsukták a cella ajtaját.

-Felébredtél kedves Gróf?

Majd odasétált az egyik asztalhoz és felvett egy kis félkör alakú kést. 

-Kezdjük ezzel.

Serenno elé állt és a homloka jobb tetejébe mélyesztette a kést . Szép lassan húzta végig a gyönyörü pengét az arcán egészen a bal állkapcsa végéig.

-És most lássuk a listát.

A kezeit a falhoz láncolta és felhúzta annyira hogy épphogy leérjen a lába. Aztán az asztalhoz lépett, levet róla egy vörös bőrkorbácsot. Miután visszament a falhoz csettintett eggyet a korbáccsal majd Sereno hátába vágta. Aztán újra, újra és újra. Összesen 30 szor csattant a hátán a bőr. Aztán letette a korbácsot és kihúzta a listáról az elsőt.

Felvett egy fekete fém felkardíszt. 

-Ez lesz a következő.

A fekete fém kardísz lenyomatát minenkire ráégeti akit valaha megkínzott, ezzel jelölve meg.

Felvágta a pólóját a karján és rápróbálta az ékszert. Pont jó. Megfogta két fogóval és a tűz főlé emelte a szépen mintázott darabot. Amikor kellőképpen meghevült és már égetett, rárakta Serenno karjára.

Miután beleégette a lenyomatát a bőrébe, levette és visszarakta az asztalra. Feltekerte a nyakörv irányítóján maxra az áramot és benyomta.

-Csakhogy rendes mai kornak megfelelő kínokban is részesülj.

Aztán felrakta a nyujtópadra.

 

Miután végeztek a meggyötört Serenot visszavitték a cellájába. 

Serenno cellájához értem. Benyitottam, elég keményen a falhoz volt láncolva. Végülis Dooku gróf leszármazottja. Nem teljesen értem az álláspontját, az apja vérbeli sith volt, a birodalmat meg hajdan a sithek vezették, miért nem csatlakozik? Na mindegy. Elővettem egy injekciós tűt és beleszúrtam a nyakába. Elájult. Eloldottam a kezét, de még abban a pillanatban ráraktam egy fémkesztűt amiben ugyancsak nem tudta az ujjait mozgatni. Összeláncoltam a kezeit, majd a nyakára rázónyakörvet tettem és hozzáláncoltam a kezét. Aztán a lábait engedtem el és láncoltam először össze, aztán a kezéhez. Két katonával elvittük az alagsori kínzókamrába. Megengedték, hogy izlésem szerint berendezzem. Volt benne minden ami kellett: szék amihez hozzáköthetem, kandalló a benne ropogó tűzzel, nyújtópad (az a személyes kedvencem) és akár a falhoz is köthetem mert van rá lehetőség. És nem utolsó sorban két nekem derékig érő kis asztal, de nem az a lényeg, hanem ami rajta van. A legkülönfélébb eszközöktől egészen a szokványosakig minden itt volt. Korbács, különféle kések, sokkoló, egyszóval minden. Hozzá kötöttem a székhez és amíg föl nem ébredt, írtam egy listát, mivel és hogyan akarom meggyötörni meg mit akarok rajta kipróbálni. Aztán kihúzkodtam azokat amikbe belehalna.

- Szerencséjére ilyesmitől nem kell tartania - felelte Tyberius, majd elhagyta a cellát. Néhány órán keresztül csend volt. Aztán érkezett valaki

Nos hát legyen,inkább megdöglök mint hogy birodalmi csicska legyek.

morituri te salutant!

 

- Serenno a miénk lesz. A maga vezetésével vagy anélkül. Melyiket szeretné? Nem bújkálunk. Nem kell menedék. És ha így vélekedik a Birodalomról, akkor bizonyára maga élt egy lyukban idáig. Nálunk fegyelem van, rend van. Még egyszer, utoljára kérdem, aztán átadom magát azoknak, akiket ígértem. Tehát, magával vagy maga nélkül?

- Ugyan kérem, azt sem tudom, ki fogta el magát! Biztos Reshezar egyik embere, márpedig, ha így van, akkor az veszett ügy. És csak, hogy tisztázzuk, ez egy ajánlat, amit már elfogadott. Nem megfontol vagy átgondol. Már elfogadta. A kérdés, hogy ezt mikor mondja ki, semmi más. Az egyetlen, amit maga ebből kaphat, az a Serenno trónja, mint a Birodalom hű és alázatos szolgája. Hogy akkor tart-e majd rabszolgát, az engem nem izgat, felőlem aztán csinálhat magának klónozott huttokból háremet is, ha magának az a jó, amíg a serennoi területeken Birodalmi vörös és fekete lobog. Ki tudja, ha nagyon teper, egyszer még a Hadi Tanácsban is helye lehet. Tudja egyátalán miért van szükségünk magára? Nem azért, mert magának jár valami igazság szerint, és mi vissza akarjuk adni. Nem azért, mert maga egy olyan áldott jó veezető, akinek csak úgy kivánja az ember a koronát a fejére. Amiért hajnaldóak vagyunk segíteni, az csupán annyi, hogy magának van jogos trónigénye. Ne legyenek illúzió, ha kell, addig hajtunk végre merényleteket, addig tűnnek el emberek, addig éri baleset az ellenszegülőket, míg egy moff nem áll a terület élére. De ha maga veszi át az irányítást, úgy kaphatunk egy biztos szektort, egy vazallus államot, amit nem kell katonai erővel védeni, sőt maga állította bandériummal támogatja a birodalmi törekvéseket. És ha bármilyen árulásra, vagy ellenszegülésre kerülne sor, akkor emlékeztetném, hogy még nem volt probléma, amit egy jól kitervelt merénylet ne lett volna képes megoldani. Bár erről Reshezar bizonyára másként gondolkodik, de rá ne számítson, nem ő ül egyedül a Tanácsban. Szóval, Serenno, mit mond? Feltétlen hűséget esküszik a Birodalomnak vagy átadjam egy másik fajta diplomatának?

Tyberius kormányzó lassú léptekkel haladt a börtön folyosóján, melyet kétségbe esett sikolyok, reménytelen sóhajok, és ideges kaparászás és matatás zaja töltöttek meg. 312 zárka. Ide volt bezárva, Nom Serenno, Serenno trónjának trónfosztott várományosa. A falhoz volt rözítve. Karjai vízszintesen, egy olyan zárszerkezetben, amitől az ujjait sem volt képes megmozdítani. Lábai vascsizmában a talajoz rözítve. 

Tyberius katonai kíséret mellett lépett be a cellába, és megvető pillantást vetett a férfire. Gúnyosan meghajolt, majd így szólt:

- Üdvözlégy, Serenno grófja! - hangzott, majd ocsmányul felröhögött saját ízléstelen tréfáján. - Legnagyobb bánatomra nem azért jöttem, hogy rögtön kivégezelek. Egyelőre ajánlatot kell tennem neked, ugyanis a Hadi Tanács így határozott, azonban ha azt visszautasítod, garantálom, hogy azt is megbánod, hogy nem egy buckapatkány testébe születtél. Íme az ajánlat, a Birodalom segít neked visszafoglalni a Serennot, amely a Birodalom vazallusa lesz. Hűséget esküdsz nekünk, ezért életben maradsz és hatalomra jutsz, de mindkettővel a Birodalom feltételen szolgálatát látod el! Megegyeztünk?

indulás közben magammal invitálom a fejvadászt is