(bevétel)

(bevétel)

- Le hát. Az eredeti egyezség szerint kifejezetten a fénykardforgatók elleni szerepet kaptam Keratostól, főleg az ellenük hatékony arzenálom miatt, - magyarázta el Namir azt a bizonyos koncepciót, amivel le tudott győzni akár egy jedit is - amikor pedig meghallottam a kardját a kultúra teréről, elindultam arra. Mire egy megfelelő távolságú tetőre értem, épp beült az ágyúba, így miután technikailag nem mozgott, nyugodtan fejbelőhettem. 

- Látom vannak itt ötletek Redrick, látom vannak ötletek. Igaz, hogy leszedtél egy inkvizítort? Ráadásul nem is közelről?

(A főváros bevétele begyűjtve)

Keratos:

A főváros kárait a katonák és az előmerészkedő lakosok segítségével a lehetőségekhez mérten újjáépítették, majd lassacskán visszaindultak a Coruscantra a helyiekkel való tárgyalások után.

Az xyz holó casatornán elérhrt,vagy megtalálhat a Serennon.

Mindenki a vendégem egy körre..

- Hát meg kell mondjam, nehéz a döntés.. a Zóna számtalan lehetőséget nyújtott a halálra, de akármilyen fájdalmas is némelyik, meglehetősen gyorsak. A huttoknak eladás például kifejezetten tetszik, mert azt az egy bónusz lyukat nem szokták üresen hagyni, de mit szólnál mondjuk egy szép középkori módszerhez? Kösd ki a főtérre, ahol aztán azt kezd vele bárki, amit akar. Persze a szökésbiztonság itt is probléma, főleg a ti jetpackekkel megrakott világotokon... De igazából ha az összeverés után lefagyasztva viszed el a huttoknak, nehezen fog megszökni.

 A mandalori arcára az elégedettség leplezetlen mosolya ült ki, majd hasonlóan derűs arccal felelt:

-" A terv egyelőre odáig tart, hogy elviszem a Concordiára. Nagyon sok szenvedést okozott nekem és a családomnak, de az egész népemnek is. És hidd el szívesen lennék én, aki ezt vissza adja neki. Ugyanakkor, azt a rohadékot sok mindenre fel tudnám használni. Ki tudja milyen összegekhez jutnánk, ha átadnánk őt mondjuk a Fekete Napnak, vagy mondjuk szerveznénk egy nyilvános kivégzést Mandalore-on, na az megnövelné a klán hírnevét. Csakhogy igazából Mandalore törvényei szerint egyedül harcban lehet nyilvánosan kivégezni valakit, úgy viszont félek nem szenvedne eleget. Szívem szerint összeverném, aztán megvárnám, hogy felépüljön, és eladnám a huttoknak. Csakhát, ez egy veszélyes ribanc, szóval érted, mi van ha meglép... Te mit javasolsz?"

- Egészség. - emelte poharát Redrick is, miközben a mando szavain gondolkodott. Hányszor meghányta-vetette már a döntése helyességét magában... nagyon is bánta, amit tett, de mégis, akkor ez a döntés tűnt helyesnek és emberségesnek. Vagy talán egy szünetet kellett volna tartani és újrakezdeni..? Hisz annyit halasztott már... talán így kellett tennie, de az éjszakák tettek róla, hogy ne feledhesse el könnyen a dolgot. 
A beszélgetés azonban itt kissé megállni látszott, így úgy döntött, ezúttal ő kérdez:
- Ha majd elfogytak a kérdéseid, érdekelne, mit tervezel tenni ezzel a birodalmi kurvával.

- Távol álljon tőlem, hogy valami bölcselkedő chakaar legyek, de nálunk van erre egy mondás: "Nem számítanak a hibáid, csak az, hogy mit teszel utánuk!" Ha úgy érzed hiba volt ezt tenni, akkor hajrá, javítsd ki, ha pedig újra megtennéd, akkor arra koncentrálj, hogy egészségesen dolgozd fel. 

Persze - emelte meg poharát a mandalori - az ivásról nem most foglak lebeszélni. Egészségünkre!

- A Zóna... külön felbérlésre vezettem két embert, egy írót és egy tudóst, hogy elérjük A Szobát. Akkor ott végre megértettük és megértettem a Mizantróp és testvérének a történetét, és aznap eldöntöttem, hogy nem megyek többé a Zónába. Mindig is féltem tőle, és ezért minden tőlem telhetőt megtettem, hogy nekem és a számomra fontosaknak semmi bajuk ne essen benne, de ez egy olyan dolog volt, amit nem előzhetett meg óvatosság vagy tapasztalat. Guta pedig... látod, ez egy nehéz téma. A legkedvesebb, odafigyelőbb és tisztán szeretőbb lány volt, akit valaha megismertem. Amíg együtt voltunk, minden olyan könnyűnek tűnt, a gondjainkat pedig meg tudtuk oldani az egymásba vetett hittel és azzal, hogy mindkettőnk zseniális volt a másik érzelmeinek felismerésében. Aztán eljött egy nap... amikor azt vettem észre, hogy nem szeretem többé. Ugyanúgy beszéltünk még hosszú ideig, de az érzés egyre erősebb volt, hogy egyszerűen akármilyen csodálatos is, nem tudom szeretni. Egy este.. elmondtam neki. A szavai mélyen belémvágtak, de ami még inkább, hogy még akkor is csak arra fordította a figyelmét, hogy nekem jó legyen. Meggyőztem, hogy kerüljük egymást, hogy könnyebben elfelejthessen... de egy üzenetéből és néhány barátjától tudom, milyen szörnyűségeken ment keresztül az utána levő időszakban. Nem tudom, mennyire mélyen él benne még. Nekem sokáig fel se tűnt a hiánya, de aztán egy napon hirtelen megütött a dolog. Máig nem léptem túl azon, amit tettem vele. Eljöttem a bolygóról és alkoholista lettem.. de az emléke ugyanúgy él, és álmok kísértenek arról, hogy újra lássam. 

- És mi történt? A lánnyal, a zónával? - kérdezte kiváncsian a harcos.

- Hát látod, ez a történet elgondolkodtató. A tied kifejezetten jól végződött, hogy úgy nézzük, de a Zóna egyetlen testvértörténete ennél brutálisabb. Hál'isten nem velem történt, de így is beleborzongok. Őszintén megmondva, habár a Zóna (ami a szeparatista kísérleteknek köszönhetően létrejött szupernaturális terület) tulajdonképpen az életem volt, igazán boldog és nyugodt csak rajta kívül voltam. Egy bizonyos este főleg megmaradt. A barátnőm szerzett pár részeg csempésztől egy adag fűszert. Ültünk a folyó partján, a nagy fa alatt, felváltva szívtuk és egymásnak dőlve néztük a csillagokat. Olyan nyugodt és elégedett soha nem voltam sem azelőtt, sem azóta.

Orar nagyot szippantott a dohányból, és lelkesen kezdett neki egy történetnek:

- Apám ötödik fia vagyok, fogadott fia. Már nem mintha ennek jelentősége volna mifelénk. Szóval, a bátyáim egy időben, még fiatalabb koromban, szinte mindenben jobbak voltak, amit általában a mandaloriakról gondolnak. Jobb lövészek, jobb közelharcosok, jobb pilóták. Egyszerűen fiatal voltam, tapasztalatlan és egy kissé irigy, hiába szeretem őket. Valamiben bizonyítani akartam. Ezért elkezdtem sokat olvasni a történelmünket, és mondhatjuk, hogy kezdtem élvezni az alkotást magam is. Kezdtben csak írtam, főleg epikus műveket, de aztán a festészet és szobrászat is teret kapott. Ez a szer pedig, hogy is mondjam, könnyebbé teszi a gondolatok formát öltésének folyamatát. Egy amolyan kapu.

- Ezt engedelmeddel bóknak veszem - húzódott halvány mosolyra Namir szája, és így folytatta: Amit ma néhányuk leművelt, nem is akarnék közéjük tartozni. A Mokivjról jövök, jelentéktelen peremvidéki világ. A klónháborúk alatti titkos szeparatista droidüzem és kísérletek tették csak különlegessé. Aztán, tudod milyen ez.. mikor ott már nem volt újdonság, a családom pedig meghalt, nekivágtam a galaxisnak, és az átlagnál jobb vagyok mindenfélében. Na persze a függőség más téma, ahogy láthatod, az ital nagy tisztelője vagyok. Nem is bírom nélküle egy napnál tovább. Na de veled mi a helyzet? Milyen történet áll mögötted, és mi az oka a teljesen hétköznapi hangulatú fűszerezési szokásodnak?

A mandalori szórakozott mosoly varázsolt az arcára, majd egyik box felé bicentett. 

- Örvendek Namir! Valóban itt az idő inni! - mondta, miközben bemászott a box egyik oldalára, Namir pedig a másikra - Nos, hová valósi vagy, harcos? Nem tűnsz tipikus köztársasái vödörfejnek.

Namir éppen a harmadik pohár fenekére nézett, amikor nyikorogva nyílt az ajtó, és bejött rajta egy újabb vendég. Egy mandalori. Namir keze ösztönösen is pisztolya felé mozdult, de a páncél viselője ekkor rendelt. Namir fejében megkondult egy harang: ezt a hangot ismeri. Hallotta már. Hol hallhatta egy mando hangját? A köztársasági rádión, mikor az Orar nevű mandalori megérkezett és bejelentkezett Keratosnál. Persze alapvetően ez egy privát hívás volt, de Namir elérte, hogy Keratoshoz hasonlóan ő is halljon minden köztársasági adást az ostrom alatt. Tehát ez a fickó az, aki elfogta Entha Wasdebet, fejbelőtte a lépegető tüzérét, és mindezt a köztársaságnak hivatalosan nem is szolgálva. Ez volt az ő embere, pontosan valaki ilyennel akart inni. 
A mandalori közben megkapta az italát, elővett egy tekercs dohányt, és rágyújtott. Namirban pár másodperc múlva emlékek százai szabadultak fel arról a bizonyos estéről, amikor ezt a szagot először, és eddig utoljára érezte. Guta szerezte valahogyan a bolygóra látogató és ott eszméletlenségig piáló csempészektől. Felsejlett előtte, ahogy ülnek a folyóparton, annak a nagy fának a gyökerei között, és egymásnak dőlve felváltva szívják a fűszert a csillagok alatt. Az emlék gyönyörű és meleg volt, de mégis oly távoli, mintha csak álmodta volna. Pont, mint néhány napja a Gutával való találkozást. Összeszedte magát, megtöltötte mindkét poharat, és odasétált a mandohoz.
- Hé, Orar. Namir vagyok. A magam részéről szívesen választanálak téged társaságul a mai embertelen lerészegedésemhez. - mondta, miközben előrenyújtotta a tiszta, whiskeyvel megtöltött poharat. - Ha te is úgy gondolod, csatlakozz. - majd lerakta az italt, és visszaült a babzsákjába.

A mandalori kimerült volt a tűzharcok és a sok rohangálás, kúszás, mászás után, de rendkívül elégedett. Entha Wasdeb, a Birodalmi Biztonsági Iroda parancsnoka, és a Concordia korábbi birodalmi kormányzója egy köztársasági cella hűvösében várta, hogy a mandalori elvigye innét, egy olyan helyre, ahol nem lesz része szívélyes vendéglátásban. A harcos azonban ma még nem akart vele foglalkozni. Ma este ünnepelni akart. Nem a köztársaságiak győzelmét, bár az is örömmel töltötte el. Nem is a Birodalom meghátárálásra kényszerítését, habár ez is célja volt. Azt akarta ünnepelni, hogy ő az, aki a Concordiára a hírhedt kormányzóval fog megérkezni. Sok klán üldözte, sok mandalori vadász járta ezt az utat, és sokan a vérükben fetrengve fejezték be. De nem ő. A klánjának nő majd a befolyása, és Mandalore megerősödése folytatódik.

Kinézte az első szimpatikus szórakoztató létsítményt, leánykori nevén vacak, romos kocsmát, és belépett, és egyenesn a söntéshez indult. Odabent érdekes társaság volt jelen. De a mandalori most kivételesen nem óvatos pásztázással nézett körül, hanem csak egy gyors pillantást vetett rájuk, majd a söntéshez indult. Sajnálattal vette észre, hogy mandalori italok nem voltak az ital lapon. Na mindegy, kikért valamit, amitől ránézésre nem kiállt mind három istenért a mája azonnal, és rágyújtott egy fűszeres dohányra. 

Mandokkal lett volna igazi az ünneplés, de Orar ma ajlandó volt akármilyen társaságba kerülni, készen állt bármilyen kalandra. Ma este kivételesen elengedte magát.

A nap sűrű eseményei után a köztársasági bázis kantinjában kiengedték a fáradt gőzt a szabadság harcosai. A hozott zene mellett Szaddik is előadta pár lelkesítő számát, amit egy adaptív R2-essel és a gitárján kísért kissé spiccesen. Amikor épp ott tartott, hogy:
Hallom a hangod és látom a szád,
Szívemet dobogtató piros bársonyát,
Megöl a vááágy,
hogy velem töltsd az éjszakát!
Akkor látta, hogy van a tapsoló közönségében olyan hallgató, akinek szólhatna e dal. Megtudta, hogy Rozinak hívják, logisztikus koordinátor, és amikor hátrahívta, hogy van nála egy kis fű, akkor az is kiderült, hogy nem ez volt az egyetlen tiltott gyümölcs amit tartogatott Szaddik számára.

Ezután Redrick így szólt a kocsmároshoz:
- Tudom, hogy kemény piás vagyok, ezért előre fizetem négy üveg árát. Ebből hármat rendelhetek meg, a negyedik a kárpótlás, ha esetleg részegen nem viselkednék. Ez igen valószínű a mai nap eseményeiből következő fogyasztási terveimet elnézve. Lövöldözni nem szokásom, a hangoskodás és verekedés azonban könnyedén előfordulhat. Egy embert hívhatok meg és a mostanival együtt három üveggel ihatok, mindkét szám akkor emelhető, ha beteléskor még meg tudok állni a lábamon és megtalálom a kreditjeim. Kösz. - fejezte be, majd lerakta az említett összeget a pultra, megfordulva odasétált az asztalhoz, kitöltötte az első poharat, és gondolatban felkészült arra, hogy az ebből következő istentelen másnaposság kiheverése után újra munkát keressen valahol...

Namir ekkor a szeme sarkából észrevette, ahogy az egyik boxban ülő fickó kezében van a fegyvere, és a testtartása alapján őt figyeli. Gondolkodás nélkül vállához rántotta a fegyverét (A280-C), és ahogy volt, full-automatán tüzet nyitott. A lövések végigkaszálták a boxot, felszaggatva a falat és a fickó mellkasát. Szerencséjére a vállvértjével Namir felé fordult, így a lövések többnyire lepattanó találatok voltak, de így is súlyosan megsérült. Fegyvertartó keze lehanyatlott, a falnak dőlt, és nehezen lélegzett.
Beauregardot a találat teljesen meglepte, és nem tudta, mit tegyen, majd realizálta, hogy a jövevény akár simán ki is nyírhatja a twilek miatt. Érezte, hogy mindjárt összecsukli, de a túlélés ösztöne a bal kezeét a másik pisztolyához rántotta, hogy megpróbálja eltalálni a fickót egy bénítóval legalább addig, míg Mobx segít megkötözni őt, vagy kimenekíteni, vagy akármi. Agya tekervényeinek mozgása már a pisztoly felemelése közben is egyre lassult, majd elsütötte a fegyvert, és bedőlt az asztal mögé a twilek lábához. Noha már azt hitte, jól becélozta, de annak nem volt tudatában, hogy mikor elsütötte a pisztolyt, már a teste kb 30 fokos szöget zárt be a földdel. Egyszerűen fogalmazva eldőlt mint egy zsák, a lövés meg szimplán belement az asztalba. Mobx felpattant, és megindult felé, azonban ekkor Redrick megszólalt:
- Álljon meg a menet egy pillanatra! Ki ez a fickó, és miért akart elkábítani?
- Ez a fickó a legjobb barátom, születésem óta ismerem. Elismert fejvadász. Nem olyan rég bejött ide egy maszkos alak, és hozta a twi'leket, aztán elrohant. Jack beszélt vele, és ha jól értettem, közösen akart vele dolgozni, amihez jó alap lett volna, ha kimenti innen.
- Ez az úriember itt az én lövésemtől vált harcképtelenné, és fogolycsere céljából vissza fogják szolgáltatni a Birodalomnak. Nagyon sajnálom, hogy ezzel elrontottam az úr üzletét, de a város békéje feljebbvaló cél. Néhány perc múlva visszajövök és segítek ellátni, addig fektesse fel a söntésre, vagy valahova, hozok kötszert és fertőtlenítőt, kár lenne a piákkal csinálni. Utána készítsen nekem egy üveg Whiskeyt ahhoz az asztalhoz ott a sarokban. - mutatott egy csendesebb zugra két babzsákkal, majd beleküldött egy kábítótöltetet a Twi'lek harcosba, a vállára kapta és elindult a főtér felé.

Beauregard - Namir párbaj 

Namir teljes nyugalomban, kényelmesen mászott le a tetőről. Miután elindult a vércseppek nyomát követve, hamarosan az alsóvárosba ért, aminek egyébként kifejezetten örült. Semmi kedve nem volt együtt inni a nyomorult köztársaságiakkal, akik most majd nyilván ünneplik a győzelmüket. Pocsék amatőrök... konkrétan a kezükbe ereszkedett a legértékesebb fogoly a csatában és hagyták futni.
Közben egy, még nyitva tartó kocsmához ért, a vércseppek pedig egyenesen befelé vezettek. Benyitott, és az egyik asztalnál meg is látta az egyébként szépen megkötözött inkvizítort. Megérintette a sisakrádióját, és beleszólt:
- Tábornok. Megvan a fogoly. A főtérre...

A végleges frag-lista: 

1. Atled bombázóraj - egy Quasar Fire anyahajó és szinte teljes legénysége, 6 rohamosztagos
2. Nom Serenno - 12 rohamosztagos
3. Redrick Namir - 7 rohamosztagos
4. "Descendant" lázadó kommandóosztag: 6 rohamosztagos
5. Szaddik al Quaton - 5 TIE Defender, a "Catcher" A-szárnyú osztag támogatásával egy A-szárnyú
6-7. "Hatos" csapatszállítóraj - 4 Nexus kommandós
6-7. Kri'Ordane - 4 köztársasági rohamosztagos
8. Főtéri és keleti ágyúk - 3 TIE Defender
9. Tetha 2, Bravo 2 és 3 - 3 Fang vadászgép
10. "Chimera" Defender raj - 2 légvédelmi ágyú
11. "Flanker" köztársasági rohamosztag - 2 Nexus kommandós
12-13. Tancrede Abonie - 1 lövész
12-13. Orar Kled'a - 1 lövész

Különdíj: 

Jack Beauregard - mogyorószemek ezrei

Malastare City ostroma - 5. (utolsó) rész második fele

A következő rádióadás hallatszott a nyílt csatornán:

- A hatályban lévő köztársasági vezetőnek, itt a Birodalmi Erők "Déli" Akció csoportjának rangidős tisztje. Az egyik jedi lovagjuk a fogságunkba esett. Ugyanakkor ennek nem kell vérontásban végződnie. Tisztában vagyunk vert helyzetünkkel, de sajnos mindkét oldalon követelhet még áldozatokat a konfliktus. Ezt elkerülendő szeretnénk ajánlatot tenni. Amit kínálunk. Elhagyjuk a várost és visszaadjuk a tűpárnát. Maguk pedig elengednek minket, és eleresztik az egyik Birodalmi foglyot. Ezt követően elválnak útjaink.
- Az úgynevezett jedi nem tartozott a hivatalos soraink közé, azonban az ajánlatot ezennel elfogadom. A fogoly valahol a városban van, a mesterlövészünknek köszönhetően eszméletlen állapotban, azonban miután nem köztársasági vitte el a találat helyéről, nem tudjuk hol. Szétküldöm az egységeimet a keresésére, a déli falon ütött lyuknál várom önt fegyvertelenül. Én magam viszem a foglyot, ugyanígy felszerelést mellőzve, a katonáim a főtérre gyűjtöm, látható helyre. Megfelelnek így a feltételek? Szükségük van transzportokra a seregeik elszállításához?
- Transzportot intézünk magunknak. Lehetőleg ne szedjék le, ha megérkezett, oda adjuk a foglyukat.
- Vettem. Amikor leszáll, találkozunk a kapunál. - mondta Keratos, majd beszólt a köztásasági rádióba: - Fiúk, hallottátok, mi a helyzet. Keressétek meg azt az inkvizítort! Namir, bízom a képességeiben. - fejezte be a tábornok az adást, és küldött egy üzenetet a Coruscantra, hogy Szaddik al Quatont terjesszék fel a "Köztársaság hőse" rendfokozatra. Namirnak pedig fizessék ki a szolgálatai árát, és biztosítsák a további jövőbeli együttműködésre való hajlandóságukról.

A csata lezárult, azonban a semleges és köztársasági karakterek még itt vannak, interaktáljatok nyugodtan!

Malastare City ostroma - 5. (utolsó) rész első fele

Az AT-TE újra rálőtt a palotaudvar falára, azonban a lövész változatlanul egy erre ki nem képzett, mezei rohamosztagos volt, így ez a lövés is célt tévesztett. 

Szaddik és az A-wing raj a felszálló Tigrisliliom gépére állt, és össztüzet nyitottak. 
- Találat!!! - rikoltotta diadal mámorban a pilóta. A kis gép irányíthatatlanul pörögött. Tigrisliliom körül lángolt a pilóta fülke, végső erőfeszítéssel meghúzta a katapultáló kart. A pörgés miatt átlósan lefelé vágódott ki ejtőernyőjével együtt, és mivel eleve nem repült túl magasan, ezért nem maradt esélye a puha földet érésre: egy sziklának vágódott és elsötétült előtte a világ (elájult). Egy pillanattal később becsapódó A-wing végső robbanása után újabb füst csík rajzolódott a Malastare-i mérgezett vidék egéig.

Az Y-szárnyúak még a fordulójuk felét sem tette meg, azonban Keratos nem tervezett sok nyugalmat hagyni a Birodalomnak: elküldte a csapatszállítókat, hogy adjanak egy kis törődést az ostromlóknak. A gépek támadósebességre gyorsultak a kintiek felé, majd közvetlen a föld fölé ereszkedve aktiválták a tömegpusztító fegyvereiket. Rakéták és lézernyalábok kaszái növekedtek egyre nagyobbá a rohamosztagosok szemlencséiben. A tüzérek nagy sajnálatára azonban a birodalmi kommunikáció igen pontos és tájékoztató volt, így a támadók már ismerték a trükköt. Földhöz vágták magukat, így a fegyverek és a LAAT-ok elzúgtak fölöttük.

Orar Kled'a felmászott a fal tetejére, célba vette a tüzért és lőtt, mire szerencsétlen holtan bukott ki az ülséből. Orar elmosolyodva nyugtázta az ezzel járó érzést, majd visszabukott a fal fedezékébe.

Tancrede az utcák fölé emelkedett, és a tetőn hasaló Descendant alakulatot meglátva egy újabb rakétát töltött be, és lőtt. A rakéta elszállt a házak fölött, Tancrede pedig beereszkedett egy utcába. Mikor lenézett, egy pillanatra megállt a szíve: odalent egy teljes osztag lázadó kommandós várta. Reflexszerűen felrántotta a jetpack energiaszintjét, és kisuhant az utcából, hogy egy másikban ereszkedjen le. Namir egy háztetőről figyelve az eseményeket a kezébe temette az arcát, majd felnézve meglátott egy ereszkedő G-9 Riggert a csatamező fölött. Majdnem anyázott egyet, de aztán meglátta, hogy a hajó nem az övé. A pilóta lassan letette a gépet egy szikla mellett, bevitte az ájult Tigrisliliomot, majd felszállt, és elhagyta a légteret, mintha ott sem lett volna.

A résen ekkor emberfeletti sebességgel futott ki Mortem Statera, és megindult a lépegető felé, azonban a rohamosztagosok, mintha csak ezt várták volna, zárótüzet nyitottak rá, mire a szürke jedi ájultan és halálosan sebesülten esett össze a lépegető lábainál. Elkábították, és bevitték, azzal a paranccsal,

Randor Capel elhagyja a bolygót amint látja, hogy a csata szestésre áll.

Jelenleg a perem vidék felé tart.

*everybody was kung-fu fighting*

-Természetesen.-mondtam, miután kiviharzott a kocsmából.

Szóval leültem oda, és a biztonság kedvéért ellenőriztem pisztolyaimat, hogy kábítón vannak-e. Nem szoktam embereket ölni, csak ha akkora a vérdíj a fejükön, hogy garantált, hogy élve nem kapom el őket, ha meg akarnak ölni, vagy ha a kocsmának akarnának ártani. Végül az ölembe raktam az egyik kezemet, a másikkal pedig tovább ettem a lassan elfogyó mogyorót.

Ekkor észrevettem, hogy bele se ivott a frissen rendelt italjába...

- Vigyáznál kicsit a tagra? Megyek megölök valakit, mert ez így unalmas. Köszi a piát jó féle!- Azzal Mortem kirohant a kocsmából előcsapta mind a két kardját és azokkal a kezében sprintelni kezdett. Végig sprintelt az utcán, majd meglátta a tankot. Hirtelen egy remek ötlete támadt. Be fogja venni az ágyút és szarrá lő vele valamit!

-De én nem láttam itt jedit, és a fiúk sem. Mobx!-fordulok el-Kaphatnánk egy whiskyt? Köszi!-visszafordulok-Hát én ezer éve itt töltök pár hetek ilyenkor, Mobx születésemtől kezdve ismer. Szóval a szokásos évi körömet futom. Bár ha tehetem beugrom pár napra, mikor erre járok.

- Oh szóval egy Jedit keresett. Köszi ezt jó tudni. Kaphatok egy italt, mondjuk Whisky-t ha van? Igyunk egyet, rég ittam már. Mesélj valamit, mit csinálsz te itt?

-Nem zavar igazából. Én Jack Beauregard vagyok, bár ez a twilek nem rég távozott innen, ahhoz képest elég gyorsan lelépett. Fizetni akart, hogy mondjam meg neki, hogy van-e itt jedi.-vakartam meg a nyakam.

- Aha, köszi - Azzal Mortem kivett egy mogyorót a tálból. - Rohadtul unatkozom! Te ki vagy? Én Mortem vagyok. Zavar ha itt bent verem ki belőle a szót, vagy csináljam odakint?

Ahogy eszegettem tovább a mogyeszmixemet, egyszerűen nem hagyott nyugodni a csávó. Túl unalmas itt most az élet. Az utolsó barátaim is elmentek már, csak ketten maradtak rajtunk kívül és Mobx.

És mikor rávettem magamat, hogy felálljak, felkeltette a twileket. Egy oicit megtorpantam, de ez végleg elhatározásra késztetett. Felemeltem a tálkámat és az italomat, majd odamentem hozzájuk.

-Mogyeszt?

Top-fragger lista: (just for fun)

1. Atled bombázóraj - egy Quasar Fire anyahajó és szinte teljes legénysége, 6 rohamosztagos
2. Nom Serenno - 12 rohamosztagos
3. Redrick Namir - 7 rohamosztagos
4. "Descendant" lázadó kommandóosztag: 6 rohamosztagos
5. Szaddik al Quaton - 5 TIE Defender
6-7. "Hatos" csapatszállítóraj - 4 Nexus kommandós
6-7. Kri'Ordane - 4 köztársasági rohamosztagos
8. Főtéri és keleti ágyúk: 3 TIE Defender
9. Tetha 2, Bravo 2 és 3: 3 Fang vadászgép
10. "Chimera" Defender raj: 2 légvédelmi ágyú
11. "Flanker" köztársasági rohamosztag: 2 Nexus kommandós
12. Tancrede Abonie: 1 lövész

Mortem megunta a sok várakozást és gondolta akkor inkább elbeszélget a fogollyal. Fel ültette egy székre magával szembe, keresett valami kötelet aztán elkezdte ébresztketni az inkvizitort. Az harcos felnyitotta szemét és meglátta maga előtt a maszkos Mortemet. 

- Csá! - intett a karjával közben - A nevem Mortem éppen fogva tartalak, szeretném ha nem menekülnél el, egyenlőre csak beszélgetni akarok!

Miután visszaültem a pulthoz, pár perc sem telt, és jött egy futár, a rendelt vállvértjeimmel. Átvettem és aláírtam a cuccot majd megbűvölve vettem kézbe:

-Áhh, ez hiányzott.-felcsatoltam a jobb vállamra, és megkocogtattam-Jó szolgálatot tesz majd.

Végül visszaültem a helyemre és tovább ropogtattam a mogyeszt.

Keratos:

A három A-wing, amint rádión tudomást szerzett a konvoj érkezéséről, széles körben délnek indult, hogy a transzportot oldalba/hátba tudja támadni. 

A kommandós a sniper által megadott pozícióhoz érve döbbenten vette észre, hogy a tér üres. Rádió:
- Itt Lacna 2! A kultúra terén a megadott testet nem találom!
- Látsz valamit a torony mellett? Vért, vagy csíkot a porban? - kérdezett vissza Namir, beszállva a köztársasági rádióadásba.
- Látok egy véres foltot, és amerre fröccsent. - válaszolta bizonytalanul a katona.
- Keress pár méteres körben vércseppeket! Ha megvan, kövesd az irányt, és nézd mennyire egyenes a vonal, amit alkotnak! - mondta Redrick, miközben felidézte magában a Zónabeli portyákat és kábult emberek szállítását. Ha jól gondolta, valaki elvitte a testet, ez esetben a vonal viszonylag egyenes lesz. Ha ide-oda fröccsenne a vér különböző adagokban, az azt jelentené, hogy a saját lábán, vagy egy gyenge ember hátán távozott. 
- Megvan - hallatszott a kommandós megkönnyebbült hangja - viszonylag egyenes vonal, az alsóváros felé halad. Arra lesz! Mit csináljak? 
- Maradjon a helyén, lehetőleg fedezékben. - szólt Koreth - És álljon készen, hogy esetleg tüzelnie kell majd azzal a légvédelmi ágyúval!

Ahogy telt az idő, és lehetett hallani a csata zaját, úgy szállingóztak ki az emberek a kocsmából. Az ismerőseim többsége kezdetben maradt, de aztán a családos barátaim indultak el elsőként. Megértem őket, veszélyes a városban most. Mindig, mikor egyikük kilépett az ajtón, felnéztem a tükörbe, hogy lássam. Majd a többiek is rájöttek, hogy nincs itt már semmi, a kocsma valószínűleg egyben marad, kivéve ha valamelyik idióta félre lő, mert kétbalkzeses. Végül csak a legjobb barátaim maradtak, tiszteletből Mobx miatt és miattam.

Ahogy iszogattam, rágcsáltam valamit, néha váltottunk pár szót, de egyébként nem történt semmi. Egyszercsak egy fura fazon lépett be az ajtón. Egy rövidke tükrös pillantáson kívül senki sem nézett oda, én is újra a mogyoró mixnek szenteltem figyelmemet. Aztán persze győzött a kíváncsiság és a történés. Kértem egy italt, felálltam, és odamentem. A fickó csukott szemmel ült, a lábainál a twilekkel, akivel aznap beszéltem. Biztos voltam benne, hogy figyel valahogyan. Mindenesetre leraktam az italt az asztalra, hogy jellegzetes koppanó hangot hallasson, üzenve, hogy itt vagyok. Erre kinyitotta a szemét.

-Ismerem azt a tagot.-mutattam a lábához-Ma beszélt velem, jedit keresett a bolygón, majd megkérdezte, csatlakozok-e hozzá. De aztán szó nélkül elment. Ahogy nézem, jól elbántál vele. Nem sokára számíthatsz, hogy a Fejvadász céh listáján fogsz szerepelni. Bár szerencsédre még nem frissült az adatbázis.-mosolyodtam el-Általában estefelé kezelik az ilyet, mikor a legtöbben adnak ki körözést. Addig iszogass, itt egyelőre nyugtod lehet. Egy ideig... 

Ezt elmondván visszamentem a tálkámhoz, és tovább rágcsáltam a mogyorókat és magvakat.

Mortem minden erejéből sprintelt végig az utcán. A célpont helyet változtatott és érezte, hogy a közelben van. Végig futott még egy utcán. Meglátta a hatalmas légvédemi löveget és a benne csücsülő vörös lézerkardos ürgét. Biztos volt a dolgában, gyerek játék, lerúgja majd könnyű szerrel végez vele. Kicsit lazábbra fogta behajlította a lábait és készült elrugaszkodni. Ekkor egy lövés hangja ütötte meg a fülét. A vörös színekben pompázó alak a földre hullott.

- Picsába! - Sziszegte a foga között Mortem. 

Gyorsan felpillantott, hogy szemével megkeresse a lövészt. Hosszas pásztázás után sem talált senkit a tetőkön. Szóval egy profival állt szemben. Még nem tudta eldönteni merjen e közelebb menni a Sithez. Abban reménykedett, hogy az illető a köztársaság oldalán áll és talán nem lövi át az ő fejét is. Végül úgy döntött elkezd futni a test felé. Nem történt semmi. A lövész vagy nem akarja lelőni vagy arrébb állt. Elfutott a földön heverő szabad prédáért. Gyorsan ellenőrizte él e még, majd miután megbizonyosodott róla elkezdte átkutatni, hátha van nála valami különös tárgy ami zavart okoz az erőben. De semmi. Nem akarta megölni annál több önbecsülése, és jobb modora volt, mint hogy egy ájult ellenféllel végezzen. Elvette a kardját, össze kötözte majd az Erő segítségével felemelte. Egy Erőhasználót nehéz fogságban tartani. Mortemnek éppen nem volt kéznél Ysalamirije, és jobb nem jutott eszébe. Ki akarta kérdezni, mert nem értette miért olyan különleges, hogy meg kell hogy ölje. Egyenlőre ájultan kellett tartania, amíg ki nem talál valamit. Nehéz lett volna kivinni őt az ostrom alatt, ezért keresni kellett egy helyet ahol leülhet. Elkezdett sétálni a test pedig követte őt. Nem messze a lövegtől talált egy kocsmát. Benyitott, és körül nézett. A hely nagyjából üres volt, de az a néhány ember aki bent tartózkodott sem érdekelte túlságosan. Keresett egy sarkot, majd leült oda maga után ráncibálva a legújabb "legjobb barátját".

Malastare City ostroma - 3. rész

Az utcán kialakult tűzharc extrém nyomást helyezett mindenkire. Entha tudta, hogy Orar ki fog állni ellene párbajra, ha a mandalori szokásoknak megfelel. Utasította a katonáit, hogy sorozzák meg a lázadókat, miközben vibropengével a kezében futásnak eredt a mando fedezéke felé. Ahogy haladt, egy hulla csapódott a földbe mellette. Orar kihajolt a fedezéke mögül: karjával megtámasztotta fegyverét, becélozta a nő térdét, és várt. Várt és várt, majd tüzelt. Rutinlövés: a nő elvágódott. Orar jelzett a kommandósoknak, hogy fedezzék, kirohant, megkötözte a nőt és visszahurcolta a fedezéke mögé. A kommandósok zárótüze két rohamosztagost darabokra tépett.

A levegőben eközben Szaddik al Quaton meglátott egy közeledő konvojt, két Defenderből és egy birodalmi transzportból. Rájuk gyorsított felülről, majd tüzet nyitott először a bal, majd a jobb oldali vadászra. A naptól nem látták jól: és mire felocsúdtak, már késő volt, így mindkettő füstcsíkot húzva a földbe vágódott. Szaddik a sikertől feltüzelve felordított:
- HALÁÁL! - majd mikor észrevette, hogy vesz a rádiója, így folytatta: - ó, pardon...

Eközben nem messze Tigrisliliom érkezett A-szárnyújában, és a gépét épp támadásból felhúzó Nom Serennora tüzelt. Sorozatai találtak, Serenno gépe félig irányíthatatlanul lezuhant. Tigrisliliom leszállt a közelben, odarohant a roncshoz, és a pilóta fejéről a sisakot lerángatva addig ütötte, míg az elájult. Ekkor a korábban betörő rohamosztagos csapat két visszamaradó mesterlövészével megbilincselte és megkötözte Serennot, majd mélyen felvágta a bokáját, és maga után hurcolta...

Tancrede és a Nexu két hátramaradó tagja átmászott a palotaudvar és a kultúrnegyed közti falon, és az ottani löveg felé indult. A fellopakodó köztársasági osztag csendben követte őket a térig, ahol Tancrede a puskájával kilőtte az ágyú kezelőjét, majd sietve az utcai tűzharc felé indult. A két Nexus az ágyú felé vette az irányt, de az eddigre formációba álló köztársasági rohamosztagosok kegyelem nélkül megsorozták őket, mire holtan rogytak össze. Elindultak, hogy visszavegyék a löveget, de ekkor Kri'Ordane bukkant elő a sötétből, egyiküket magához rántva átszúrta, kettőt levágott, majd az utolsót lassan hátranézve megfojtotta. Miután végzett, odasétált a toronyhoz és bevette.

Namir a tetőjén hasalva pásztázta a főtérre vezető utakat, mikor furcsa hangokat és lövéseket hallott a kultúrnegyedi ágyú felől. A háztető gerincéhez kúszva egy fénykardos alakot vett észre, aki a pengéje kikapcsolása után otthagyta a négy halott köztársaságit, és bevette az ágyút.
- Na baszki, pont a te fajtád miatt vagyok itt... - morogta magának Namir, miközben a lőtávolságot és a töltet erősségét állítgatta a puskán, majd fegyvere holografikus célzójának kis piros körét az ellenség fejére illesztette, és meghúzta a ravaszt. Az A280C csöve vörösen villant, és egy szempillantással később a lövés hangja utáni pillanatnyi csöndben belevágódott az inkvizítor fejébe. Redrick úgy állította be az energiát, hogy a lövés inkább egy komolyabb jellegű ütéssel ért fel, de kritikus károsodást ne okozzon. Az ellenfél kibukott az ágyúból, és elterült a földön. Namir beleszólt a rádióba, hogy a keleti csapatból menjen egy kommandós, kötözze meg, vegye el a fegyverét és vigye Keratos elé, majd elindult a tetőkön új pozíciót keresni magának...

Egy halyó szállt le az Űr kikötőbe amiből egy könnyű páncélos férfi Randor Capel szállt ki.

Capel körbenéz a városban a helyi vezetők után, vogy munkát találjon. Nem lényeges, hogy a megbízás egy Hadnagytól vegy csak egy tisztől jön. Ameddig jól fizetnek Capel eliminálja a kijelölt célpontokat.

Namir idegesen várt a helyén. Habár a Zónában simán kellett mozdulatlanül feküdnie 12 órákat egyhuzamban, ez most más volt. Nem tudta, végül lesz-e egyáltalán értelme annak, hogy idejött, vagy csak egy, "a biztonság kedvéért" felbérelt védőt játszik. De bízott reflexeiben és a legkisebb mozgást is felismerő szemeiben, így megengedhette magának, hogy kissé átgondolja az elmúlt egy hetet. Nem olyan rég jött el a Mokivjról, és egyelőre nem jutott el olyan helyre, ahol a Zónához csak hasonlót is talált volna. Persze, még nem nagyon volt neve, azonban pont emiatt meglepő, hogy az Új Köztársaság mégis pont őt találta meg erre a szerepre. Ötlete sem volt, honnan tudnak egyáltalán a létezéséről, nemhogy a módszerei egyediségéről és hatékonyságáról. Otthon a Zóna, habár megannyi veszélyt rejtett, egy ismerős nyugalmat adott neki, azonban így kint a nagyvilágban meglehetősen egyedül volt. Óhatatlanul is vetett egy pillantást a pisztolyára, a P229-es modellre: ez volt az egyetlen, de annál lényegesebb eszköz, amit magával hozott. Imádta a Zónában található cuccokat felhasználni minden kreatív módon, amikor konfliktusa volt valakivel, de nem merte elhozni őket, annak a tudásnak a hiányában, hogy mit művelnének más világokon. Maradt tehát a P229. Önbizalomgerjesztésnek megszorította picit, miközben ujjával leellenőrizte, hogy a megfelelő tár van-e behelyezve. Nem volt benne biztos, hogy akarja, hogy az alapvető szerepét játsszania kelljen, de tudta, hogy habár a tábornok szabad kezet adott neki, arra számít, hogy meglapul, amíg dolga akad. 
Már alig várta, hogy vége legyen az ostromnak, és valljuk be, dupla árat is megadott volna egy üveg Whiskyért jelenleg. 

Az ostrom után találok magamnak valami nyugis alakot, akivel berúgok - ígérte meg magának, majd újra szeme elé kapta a gépfegyver irányzékát...

Ennek az előzménye még a galaxis eseményeiben található,mikor Kri'ordane megkérdezte, megyek-e vele a szárazföldi csatához. 

-Hát, figyelj.-szólok a twileknek-Tudom,hogy "Hát"-tal nem kezdünk mondatot, de a helyzet az, hogy nekem alapvetően itt lenne a helyem-mutatok körbe-, és az ismerőseim is szívesebben tudnak itt, mint máshol. De azt is tudják, ha értelmes összeget adakoznál cserébe, akkor azért csatlakoznék. Főleg, hogy valószínűleg a kocsma renoválására is kéne egy kevéske pénz, meg nekem is nem mellesleg. Meg hogy fizethessek egy kört.-mosolyodom el-Tehát: mennyi az annyi, és szívesen társulok hozzád.

A pilóta a birodalmi légierő kiírtása után a város fölé szállt, tett egy díszkört. Az X-wing a szabadság jelképe, hadd lássák csak sokan, hogy itt az Új Köztársaság őrzi a biztonságot! Ez után emelkedett jó magasra: Szaddik végre kifújta magát, megmozgatta nyakát. Közben a műszereket figyelte, hogy lát-e valami érdekeset. Merre lehet a birodalmi patkánytanya?

Keratos:

- Mortem Statera. Egy sötét erőhasználó van a városban, akiről én nem tudok, és te őt akarod levadászni, mivel az Erőt szolgálod. Akár beengedlek, akár nem, te be fogsz menni, és nem érdekel, mi áll az utadba, én pedig talán egyszer meghálálom még amit tettél. - foglalta össze Koreth, és halvány mosolyra húzódott a szája. - Meglehetősen karizmatikus beszélő vagy, és ha jól látom, a ruhaujjad kidomborodásának oka is meggyőző eszköz lehet. 
- Ennyi időnk nem feltétlenül van. Beenged magától, vagy nem? - kérdezte a köpenyes.
- Ám legyen. Azonban figyelmeztetlek, ha a Birodalomnak dolgozol, arról hamar tudni fogok, és az embereim meg tudnának ölni. Mehetsz, jó vadászatot.
- Ha nekik dolgoznék, most megölhettem volna magát. - válaszolta Statera hátrafordulva, majd eltűnt a félhomályos utcákon.
Keratos pedig kissé szomorkásan mosolyogva nézett utána.

- A nevem Mortem Statera, és az Erőt szolgálom. De téged ez nem érdekel. Mondom mi az ami nekem kell és mi az amivel te jól jársz. Ne húzzuk az időt! Van a városban egy erőhasználó, és a kisugárzása nem a világos oldalról árulkodik. Gondolom az ellenséged és nem vagyok benne biztos hogy tudtál róla hogy már a soraid között van. Engem nem érdekel ez a csata, és nem kívánok egy közkatonát sem megölni. Nekem csak ő kell, de ha valaki az utamba áll az nem jár jól. Engedd hogy levadásszam. Szólj az embereidnek, hogy engedjenek át és akkor nem lesz semmi gond. Aztán talán egyszer még meghálálod. Ha nem egyezel bele megyek magamtól de nem garantálom az embereid biztonságát. Mit mondasz?

Keratos:

Egyszer csak egy csuklyás, arcát maszkkal takaró alak lépett be a sátorba.
-Nem tudom, ki a vezér, de van neki egy ajánlatom! - szólt, és úgy tűnt, egy ideig nem tervez más mozdulatot tenni. Keratos elgondolkodva nézte egy másodpercig, majd így szólt:
- A köztársasági sereg vezetője én vagyok. Ki vagy te, és mit kívánsz?

Az ostrom hangjai már messziről hallhatóak voltak. A Birodalmi katonák a városfalba ütött hatalmas lyukon nymultak a házak közé. Mortem nem kívánt bele avatkozni az ostromba, de valaki a városból hatalmas hatást gyakorolt az Erőre. Nem volt mit tenni, be kellett jutnia a városba és meg kellett keresnie. Elkezdett minden erejéből rohanni a fal felé, végig a kopár talajon. A feje fölött vadászgépek sokasága egymást aprítva suhant az égbolton. Elérte a falat majd, hátát neki tapasztva rohant a lyuk irányába. Közvetlenül előtte még egy csoport rohamosztagos nyomult befelé. Megvárta még kicsit beljebb haladnak majd ő maga is átkelt a résen. Nem akart egy katonát sem megölni, mert azzal esetleg bele szólt volna a dolgok alakulásába, ellenben nem is pacifista ember hírében állva eldöntötte hogyha valaki az útjába áll gondolkodás nélkül megöli. Igyekezett öszpontosíta a hatalmas zajban, a robbanások között. Végül, mint valami szag a nyom megcsapta az orrát. Látta maga előtt az utat, és biztos volt a dolgában. Rohanni kezdett követve a nyomot. Átvágott az utcákon a házak között rohanva. Neha el-el futott előtte pár katona egymásnak kiabálva. Igyekezett minnél jobban elkerülni a feltűnést. Ahogy az egyik utca mellett elhaladt hallotta ahogy az Új Köztársoság katonái éppen a parancsnokukat emlegetik. Hirtelen átfutott a fején valami. Érezte hogy a célpont nincs mozgásbna. Egy kis kitérő belefért. Az egyik sarkon befarolt, lábai majdnem kicsúztak alóla de megtartotta az egyensúlyát. A házaknak simulva haladt a katonák mellett, még meg nem látta a parancsnoki sátrat. Egyik kardját ruhája ujjába csúsztatta majd egy ugrással a sátorban temett. 

- Nem tudom ki a vezér, de van neki egy ajánlatom!

Keratos:

A közben megérkező három A-szárnyút kiküldtem, hogy egy 50 km sugarú körben járőrözzenek a város körül, és jelentsenek bárminemű gyanús mozgást. Egy A-wing teljes sebességen a 314km kerületű kört negyedóránként tudja körbejárni, három tehát ötpercenként technikailag, így a felügyelet állandó.

Malastare City ostroma - 2. rész

A Chimera vadászraj dél felé haladva egy hirtelen faroláshoz hasonló művelettel ráfordult a kultúrnegyed harmadik falára, és a taktikai droidjuk által meghatározott pontokra tüzeltek. A fal bástyától bástyáig leomlott. 
Ekkor az X-szárnyú, amit eddig üldöztek, egy hajtűkanyarral ismét átvette a támadó szerepét, és három rövid sorozattal a teljes rajt eliminálta. Kettő a falnak vágódott, egy pedig bele a frissen nyitott lyukba. 

A palotaudvarban a mandalori ekkor felröppent a falra, és előrebukva egy hátirakétát eresztett a légvédelmi ágyúba, amely összerogyott.

Ekkor feltűnt egy újabb hajó, amely tüzet nyitott a falon nyílt lyukon beáramló rohamosztagosokra, és a becsapódások igen szerencsésen két osztaggal is végeztek.
Az egyik LAAT/i ekkor átrepült a kultúrnegyed fölé, és belőle kötélen lázadó kommandósok ereszkedtek a tetőkre, majd sörétes fegyvereikkel tüzet nyitottak a házak közt fedezéket kereső behatolókra. A kommandósok négy testet láttak elhullani.

A csapatszállító hajtóműveinek zaját és a lövéseket ekkor új hang tompította el: egy mandalori hátirakéta süvöltése. Orar Kled'a egyenesen a rohamosztagosok elé szállt le, felemelte a karját, és egy repulzorlökettel kettőt a falhoz vágott, majd beugrott egy kapualjba, míg a birodalmiak egy jármű mögé húzódtak.

- Hé, Ribanc, jó ideje kereslek már! Most nem úszod meg! - kiabálta dühtől eltorzult hangon a mandalori.
-Nem úgy emlékszem rád, mint aki egy kicseszett láda mögött bujkál - mondta Entha.
- Szóval kedved támadt nosztalgiázni?  Az a név, hogy Naved, mondd neked valamit? - tette fel a kérdést számon kérő hangon Orar, és leadott pár lövést.
- Komolyan a szegény kisfiút fogod játszani, akinek meghalt az apja? - felelt a birodalmi, szánakozó hangot tettetve.
- Te nem megölted az apámat! Nyilvánosan megkínoztattad és kivégeztetted őt! - ordította dühében a harcos.
- Keveset értessz mando, nagyon keveset. Egy részem kívánja, hogy életben maradj és megértsd, mi is történt valójában. A másik részem ugyanakkor tenni fog róla, hogy ez sose történjen meg.

Miközben a 327-esek várakoztak Entha parancsára, Feketekéz árnyékként süvített át fehér pancélok között. 

- Asszonyom, jó híreim vannak! A 327. légió erősítést kap Corelliáról. Lesz lépegetőnk is hölgyem. Másrészt pedig egy zsoldos, a "Tigrisliliom" kódnévvel, felvette velünk a kapcsolatot. Hajlandó segíteni!

- Remek -felelte mélyen elgondolkodva Entha -  Tigrisliliom lopózzon be a városba, és keresse meg az inkvizítort. Ő elméletileg bent van, bár eddig nem értük el. Mondja, hogy Reshezar küldi. Iktassák ki a löveget a főtéren!

Az erő egy új utat mutatott Mortem számára. Tudta mit kell tennie és hogy hogyan érje el a céljait. Létre kellett hoznija a semleges rendet, a rendet amely nem okoz kárt az Erőben. Ehhez hadseregre volt szüksége. De egy hadsereghez pénz kell, hajók flotta, követők. 

Miközben Mortem ezen agyalva feküdt az ágyán, belemerült a csend megnyugtató jelenlétébe. Hirtelen a szoba fényei el kezdtek élénkebben, színesebben ragyogni. Vegül a teljes fehérség vette körül őt. Látta maga előtt ahogy egy űrcsata veszi kezdetét. Minden olyan homályos volt, de az érzés már ismerős volt Mortem számára. Hirtelen egy városba került. Az emberek ostromra készülődtek. És akkor negérezte, megérezte az Erőben a torzulást. Egy Sith, biztos hogy egy Sith van a bolygón. De melyik bolygón? Sőtét és viharos. Talán a Kamino, nem ez nem a Kamino, ott tenger van. Igen érezte, a Malastare lesz az. 

Hirtelen a környezet újra a régi lett. Mortem megrázta a fejét, felült az ágyon. Úgy kátszott terveit félre kellett tennie gy kis időre. Kapott egy új célpontot, és ez volt számára a legfontosabb. Fölvette a cuccát, kivágta maga előtt az ajtót és elindult keresni valakit aki elviszi őt a Malastare-ra.

Koboroltam a csillagok között és meghalottam hogy a birodalom ostrmot indít Malastare ellen. Jöttem ahogy tudtam polgári kötelességemnek érzem hogy segitsek ebben a harcban a lázadók ellen . Miután leszálltam a völgybe siettem hogy csatlakozzak a birodalomhoz

Malastare City ostroma - 1. rész

Malastare City a hajnali ködben viszonylagos csöndbe burkolózott. Az előre megadott sarkokon a köztársasági katonák várták, mikor érkeznek meg a Birodalmiak. Azt tudták, hogy az ellenség főadmirálisa ha él is, súlyos sebesült, így valamelyik altiszt vehette át az irányítást.

Egyszer csak a szél süvöltése hallatszott északról, majd hirtelen feltűnt két raj TIE Defender, és tüzet nyitottak a kapu fölötti légvédelmi ágyúra, amely még azelőtt felrobbant, hogy a kezelő reagálhatott volna. A vadászok szétváltak, egyik felük a keleti, másik a nyugati kapu felé vette az irányt. Ekkor a keleti kaputól, és az utcák mélyéről hirtelen légvédelmi ágyúk lövései dörrentek, a kelet felé haladó vadászraj pedig másodperceken belül szilánkokra robbant.
A nyugati raj azonban kellemetlen meglepetés nélkül érte el célját, Chimaera vezér sorozata pedig tökéletesen találta meg az ágyú talapzatát, ezzel leomlasztva azt, a TIE-ok pedig a fal mellé húzódtak. Ekkor egy X-szárnyú vadász tűnik fel mögöttük, és tüzet nyit. A Birodalmiak fantasztikus reflexekkel és manőverezőképességgel kitérnek, majd visszafordulva üldözőbe veszik a magányos X-szárnyút, mely a gazdagok negyede felé indul..

Mindeközben a köztársasági szemek elől rejtve, a Birodalom elit osztaga és egy Mandalori közeledett délről a falhoz, melyet csendben megcsáklyáztak és felmásztak rajta. Az egyik katona egy rakétavetőt vesz le a hátáról, becélozva a palota melletti légvédelmi ágyút. Ahogy elhúzza a ravaszt, valószínűleg a hibás töltet miatt a rakétavető eldörrenése után egy másodperccel okádja csak ki a lövedéket, azonban egy, a közelben posztoló őr brilliáns lövése még a levegőben felrobbantja a rakétát. A Nexu osztag kettes csapatokra és a Mandora válva elindul a falak mellett, hogy bekerítse az ágyút, azonban ekkor a falak mögül két LAAT/i csapatszállító emelkedik ki, és katonaságellenes lézereikkel végigkaszálják a falakat. A négy csoport közül kettőt azonnal utólér a halál, azonban a harmadik egy ügyes vetődéssel épphogy elkerüli a fejük fölött végigvágó sugarat, a Mandalori pedig egy pillanatig ugyan eltűnve egy füstfelhőben, de látszólag sértetlenül a helyén marad. 

A köztársasági adón ekkor ez hallatszott:
- Keratos! Itt Orar, a Mandalori. Látom, a városban már áll a bál, annyit kérek, ne szedjen le. Landolok a katonai kikötőben. - majd a rádióban egy elnyomott cigi sistergése hallatszott.

Köztársasági erők elhelyezése:

Az északi kaputól vezető út első nagy keresztutcáján mindkét oldalt közvetlen a sarkon egy osztag köztársasági rohamosztagos.
A gazdag- és kultúrnegyed közti út főtérbe torkollásánál szintén egy osztag.
A keleti és nyugati kapuknál a falmenti útnál mindkét oldalt a legközelebbi sarok mögött elhelyezkedve fél-fél osztag lázadó kommandós.

Birodalmi erők:

Az admirális szörnyű állapotban hevert öntudatlanul az egyik kabinban egy orvosdroid és egy felcser állandó felügyelete mellett. Több kezdetleges beavatkozáson is átesett, de az állapota válságos maradt. Entha Wadeb vette át a csapatok irányítását.
-Uraim - kezdte az eligazítást Entha, a parancsnokok és tisztek társaságában - habár az admirális állapota kritikus, mi nem várhatunk. Ha nem éli túl, nekünk tenni kell róla, hogy az áldozata ne legyen értelmetlen. Bevesszük a várost. Gratulálok a 327-esnek, százados, remekül fel állították a tábort a domboldalon. A Bravo feladata egyelőre a bázis védelme lesz, folyton álljanak készen. A többiekkel meg kell induljunk a Malasatre-város felé! Gregoire, maga és a Nexu kapják majd a vacak részt, meg kell próbálniuk betörni alfa-1-be és lehetőleg blokkolni minden kommunikációt az ellenséges egységek között. A Chimera és a Tetha rést üt majd béta - 2-b-nél, miután megbírkóztak a légvédelemmel. Qayzi, próbálj meg kapcsolatba lépni az admirális szövetségeseivel, hátha a mandalori vagy az inkvizítor be tud segíteni, te illet ők tartsatok a Nexuval. A 327-est én vezetem majd.